A kosarad üres
Elvben a népsűrűség eloszlása a földrajzi szélességtől és az óceánoktól való távolságtól függ egy földrészen (balra). A valóságban azonban sokkal több tényező befolyásolja. A letelepedés szempontjából kedvező és kedvezőtlen területek elhelyezkedése a Földön szinte kirajzolja a földrajzi övezetességi rendszert (jobbra).
Európában egészen az iparosodás koráig csak néhány várostípus alakult ki. A 18. század végétől kezdve azonban sok-sok ágra bomlott a városok családfája, mert megindult bennük a gazdasági és közigazgatási specializáció.
A városodás kezdetei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. 1800-ban még az emberiség csupán 3%-a lakott városokban, ma viszont a fele. A városodás foka a Föld különböző térségeiben eltérő. A különbségek a társadalmi-gazdasági fejlettség szintjével és a történelmi hagyományokkal magyarázhatók. A legvárosodottabb országokban 90%-nál is magasabb a városlakók aránya, míg a legszegényebb országokban alig éri el a 10%-ot. Hazánkban napjainkban 63% az arányuk.
A fejlődő országokban a városok népességének felduzzadását nemcsak a városi gazdaság fejlődése váltotta ki, hanem az emberi vágyak és remények is.
A városodás az északi mérsékelt övezetben kezdődött, majd a 20. század során fokozatosan húzódott a forró övezet felé. A folyamatot jól jelzi az óriásvárosok (megalopoliszok) kialakulásának térbeli rendje is. Az óriásvárosok közé a 10 millió főnél népesebb városok tartoznak. Az 1–10 millió fő közötti lélekszámú települések a világvárosok vagy metropoliszok. A világvárosok agglomerációi az idők során összenőhetnek egymással, így városövezetek, idegen szóval megalopoliszok jöhetnek létre belőlük.
A városodás az északi mérsékelt övezetben kezdődött, majd a 20. század során fokozatosan húzódott a forró övezet felé. A folyamatot jól jelzi az óriásvárosok (megalopoliszok) kialakulásának térbeli rendje is. Az óriásvárosok közé a 10 millió főnél népesebb városok tartoznak. Az 1–10 millió fő közötti lélekszámú települések a világvárosok vagy metropoliszok. A világvárosok agglomerációi az idők során összenőhetnek egymással, így városövezetek, idegen szóval megalopoliszok jöhetnek létre belőlük.
Magyarországon a legjellegzetesebb nagyvárosi agglomeráció Budapest körül alakult ki, amely 78 települést foglal magába, s ahol kb. 2,6 millió ember él. Sok nagyváros (pl. London, Párizs és Buenos Aires) körül alakul ki hasonló, gyűrű alakú agglomerációs övezet. Ám vannak olyan agglomerációk, amelyeknek nem egy, hanem több központjuk van. Szép példája ennek a németországi Ruhr-vidék.
A gettó főként abban különbözik a slumtól, hogy kialakulásában egy etnikai csoport hátrányos megkülönböztetése játszik szerepet. Az USA nagyvárosaiban jellemző, ahol a néger lakosság a tönkrement városközpontok lakónegyedeibe kényszerül.
A Föld népessége a 19–20. században nagymértékben megnövekedett, főként a fejlődő országok népességgyarapodásának köszönhetően.
A világ népessége egyre rövidebb idő alatt kétszereződik meg, ezért egyre gyorsabban gyarapodik a népességszám.
A társadalmak demográfiai átalakulásának I. szakaszában mind a születések, mind a halálozások aránya magas, a természetes szaporodás alacsony, a népesség száma alig növekszik. A II. szakaszban az egészségügyi ellátás javulásával csökken a halálozási arány, az élveszületéseké viszont ugyanolyan magas, mint korábban. Nő a születéskor várható élettartam, felgyorsul a népesség növekedése – népességrobbanás következik be. A III. szakasz folyamán tovább csökken a halálozási arány, de csökkenni kezd a születéseké is. A természetes szaporodás lassan mérséklődik, megindul a kilábalás a népességrobbanásból. A IV. szakaszban a halálozási arány nem változik lényegesen, a születések száma gyors ütemben csökken, ezáltal fokozatosan mérséklődik a természetes szaporodás.